2012. február 16., csütörtök

Közmeghallgatás, Hóhelyzet, 2012.02.15


Itt a tavasz, a hóveszély szerencsére elmúlt, ennek ellenére tanulságos átolvasni polgármesterünk összegzését a múlt tél megpróbáltatásairól.

Haszilló Ferenc, polgármester:

"Most ahogy kinéz az ember az ablakon, már nem sokat látok, de azért még látom a havat, és följön szóba biztos majd, hogy az utak milyen állapotban vannak, és hogy mit tesz az önkormányzat ezekben a helyzetekben. Hát itt a szolgáltató udvar emberei, a Borbényi Lajosék tartják ezt a frontot, itt van a Kertészeti Kft. –nek egy traktora, van a Szolgáltató udvarnak külön egy traktora, akkor van az a nagy Unimog gép, és van egy kicsi Rába 15-ös traktorunk, amivel a járdákat szokták takarítani. Természetesen ez olyan, mint amikor volt a hatalmas eső 2 évvel ezelőtt, folyamatosan esett és hát rengetegen hívtak, hogy hát valamit csináljak, mert áll a víz a pincében. Hát az ember nem sok mindent tud… próbál segíteni, szól a tűzoltóknak, ezt-azt, de igazából azt sem lehet kisszivattyúzni. Tehát a talajvízzel nem tudunk mit kezdeni. Ha rengeteg hó esik, az ember próbálja ellátni a feladatát maximálisan, tehát a legkönnyebb úgymond kritikával élni, és legkönnyebb mondjuk a legnagyobb hóesésben egy fotót készíteni és föltenni mondjuk a honlapra vagy valahová, és ezzel lehet esetlegesen irritálni az embereket hogy itt az önkormányzat nem tesz meg mindent azért, hogy a városban tiszták legyenek az utak, és gyorsabban fel legyen takarítva minden, de éppen pont az iskolás bálban[1] voltam és odajött hozzám a Solti Kálmán igazgató úr és az mondja, hogy Kiskőrösről jön át[2], de ugyanez megtörtént egy császártöltési illetővel is, hogy Kecelen nagyon szépen, -ezt idézőjelben mondom, hogy nagyon szépen-, de legalábbis látták azt, hogy szinte legtöbb utca, nagy százalékban az utcák azért el lettek takarítva, annak ellenére, hogy itt a Lajosék nincsenek még 10-en sem, és az Avar tértől a buszpályaudvarig, tehát folyamatosan ráesik a hó, mindig nem tudunk mindenhol ott lenni. Jönnek kritikák, hogy miért nem szélesebben túrják el az utat. Ha szélesebben túrják el, akkor a másik mondja, hogy minek kell olyan szélesen eltúrni, mert akkor mennyi benzin fogy, hogyha keskenyen túrjuk el, akkor miért nem szélesebben, mert hát nem bír eljárni a két autó… Higgyék el, és hogy a lakosság felé sok bejelentés volt, akik nekem is szóltak, mindenki felé visszajeleztünk, és akik tanyán is éltek, mindenkinek megpróbáltuk a helyzetét valahogy segíteni."

[1] Az iskolás bálról talán inkább jobb lenne mélyen hallgatnunk. A város szégyene volt, hogy csak bokáig érő hóban lehetett megközelíteni a bál helyszínét. Egyetlen út sem volt eltakarítva a művelődési ház és az iskola egész környékén. 

[2] Én is beszéltem erről az igazgató úrral. Nekem azt mondta, hogy a Kecel-Kiskőrös közötti út szörnyűséges. Magáról Kecel városról nem beszélt, és nem is beszélhetett, mert nem volt miről. Hókotrót nem láttuk a bál időpontjában, azt azonban volt szerencsém saját szememmel látni, amikor az igazgató úr feleségével elhagyta a bál helyszínét. Próbáltak utat találni az gépjárművükig, nem sok sikerrel. Végül átvágtak a havon. 

Rendben van, hogy nem győzzük az utak takarítását, olykor megtörténhet, csak ne állítsunk valótlan dolgokat!


"Jöttek be például a kisebbség részéről is és a magyarok részéről is, hogy ebben az időben megfagynak szinte, hogy nincs fájuk, sok probléma van. Hogyan segítsünk ilyenkor? Na most összeültünk itt a jegyző asszonnyal, a Judittal, aljegyzővel, illetve a családsegítő szolgálat tagjaival, a Grúber Karcsi is ebben segített, és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásból egy közel 300 ezer Ft-os összeget tettünk abba a keretbe, hogy vásároltunk durván egy 100 mázsa fát, és ezt a 100 mázsa fát hát megint osszuk el ugye. Most ez is, hogy kik kapják ezt a 100 mázsa fát. Tehát általában úgy döntöttek, akik ezt átnézték, a gyermekvédelmisek, hogy azok a 3-4-5 nagycsaládos, nagycsaládosok kapták, akik legjobban rászorultak, tehát akikhez kimentek a Karcsiék, megnézték a helyzetet, hogy milyen életkörülmények között élnek, tényleg van-e fájuk, hogy s mint… és akkor ezekhez vittek ki természetesen hát mindig utána lehetne itt 200 családnak is adni, de hát van egy keret… miért 5 mázsát vittünk 20 családnak, vagy 4-5 mázsát 25 családnak, lehetett volna 1 mázsát 100 családnak… tehát ahogy tudott az ember ezekből a tartalékokból, vagy ezekből a keretekből, akiknek a legfontosabb volt, azoknak segítettünk.
A hótúrásra visszatérve köszönöm a Szőlőfürtnek is a segítségét. A traktorokkal ők minden évben szoktak segíteni, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valahogy rend legyen a városban az ilyen helyzetekben, amikor ennyi hó leesik."