Widnerné Fenyvesi Bernadett, intézményvezető felvetése
a Keceli Múzeummal kapcsolatosan:
"Köszönöm szépen a lehetőséget.
Én igazából így most már a döntés
küszöbén egy miértre keresem a választ.
Ha a tényeket végignézzük, akkor
ugye nem kell nagy és komoly számítás ahhoz, hogy intézményen belül működtetve
egy plusz szakfeladat mindenképpen költséghatékonyabb, mint onnan kiszervezve.
Ha csak arra hozok példát, hogy a takarítást a Városi Könyvtár és Művelődési
Ház takarítónői a rendes 8 órás munkaidejükön belül, de átcsoportosítva
munkáikat végezték az elmúlt sok-sok éven át, vagy hogy a kialakított park, a
múzeum kertje mindig minden látogató előtt gondozottan állt rendelkezésre, ez
az intézmény dolgozóinak köszönhető. Tehát ez a jövőben valószínű, valamilyen
formában, de pluszként fog jelentkezni.
A másik dolog, hogy a legfőbb adományozó
Iván Lászlóné, Márti néni, akivel én személyesen beszéltem pénteken délelőtt, ő
nekem elmondta, hogy a felajánlást egyetlen feltételhez kötötte és köti a mai
napon is, ez pedig, hogy szakember kezébe kerüljön ez az átadandó igen értékes
gyűjtemény.
A harmadik dolog, hogy valamikor
1996-ban ez a Múzeum a Városi Könyvtár és Művelődési Ház gondozásában született
meg és működött 16 éven keresztül. Ha szakmai szemmel nézzük, akkor azt
gondolom, hogy mindenképpen a jövőben is a sikeres munka záloga az lenne, hogy
ha az eddigi végzettségük szerint nem szakemberek, nem muzeológusok, de
könyvtárosok, akik gondozták, gyarapították ezt a gyűjteményt a jövőben együtt
dolgoznának azzal a muzeológussal, történésszel, akinek felvételére most
lehetőség nyílik. Ezzel a döntéssel válhatott volna igazán teljessé a városi
múzeumnak a működtetése, az ottani régi és új állomány gondozása, és nyilván az
a hagyományápoló és helytörténeti munka, aminek alapfeltétele a folytonosság,
és hogy az mindenképpen a közösség bevonásával, a közösség érdekében történjen.
Tehát a kérdésem mindezen tények tükrében:
Miért kellett kiszervezni az
intézmény kereteiből a Városi Múzeumot?
Köszönöm szépen."
Ugron
Gyuláné, képviselő válasza:
"Hogy valami integráltan, vagy
magában működik, az még nem garancia semmire.
Itt van az ÁMK és az önálló
Könyvtár, Művelődési Ház példája. Tehát én könyvtáros voltam az ÁMK idején.
Ugyanolyan jól együttműködtünk a kollégákkal, sőt esküszöm, príma kapcsolatom
volt velük. Szétszervezték. Betti így örökölte meg az állását. Az miért, mire
volt jó?[1] Kérdés… kérdezem én?
Haszilló Ferenc, polgármester
reakciója:
"Jó. Ne is ragozzuk ezt
tovább!"
...s ezzel a vita lezárult.
[1] Olyan
jó lenne, ha valaki végre adna egy megnyugtató választ a képviselő
asszonynak arra, hogy miért szervezték szét az ÁMK-t, mert lassan 20 év
után is vérző sebként él a lelkében, és ez úgy tűnik, hogy tartósan
hátráltatja a megfontolt munkavégzésben.
[2] Milyen
gyűjtők? Kikről van szó? Miért nem említenek neveket? Vannak egyáltalán
olyan gyűjtők, akik ezt kérték? (olyan gyűjtőket ugyanis név szerint
tudnánk sorolni, akik nem szerették volna, vagy nem kérték, és erős
szkepticizmussal tekintenek erre a változtatásra) Mi alapján hihetnénk
abban, hogy a képviselő-testület nem állít valótlant, a saját érdekei
érvényesítése céljából?
[3] Vajon
miért hozta fel a képviselő asszony az ÁMK példáját? Mert kapcsolódási
pont –bárhogyan is keresem- nincs a két ügy között.
Azt
mindenesetre megtudtuk, hogy a képviselő asszony könyvtáros volt… jól
működött… szétszervezték… és a jelenlegi igazgató asszony, „Betti így
örökölte meg az állását”.
Kedves képviselő asszony! A hozzáértő szakemberek az állásukat nem megörökölni szokták, hanem kiérdemelni. Miért olyan nehéz elismerni azt, hogy valaki a helyén áll, és jó szakember, főleg ha még az idő is igazolja ezt?! Vajon példás-e ez a magaviselet a képviselő asszony részéről?
Derekas dolog volna-e Önről úgy vélekedni, hogy „megörökölte” új állását, a képviselői széket?
Ez
a hozzászólása egyrészt ismét tökéletesen cél nélküli volt, másrészt
viszont ismét betöltötte az Ön legfőbb célját, mely a hangulat
megrontása, mások lejáratása, a békétlenség megteremtése. Ez sajnálatos.
