"Tisztelt Blogosok!

Az útépítéssel kapcsolatos írásukkal kapcsolatban lenne megjegyzésem és kérdésem.

Az önkormányzat nyert az útépítéshez - mivel a pontos összeget nem ismerem - mondjuk 150 millió forintot. A városnak meg 101 millióval kellett hozzájárulni a beruházáshoz. Jól értelmeztem?

Ezt takarítaná meg a város azzal, hogy megállapodott a kivitelezővel, hogy a pályázaton nyert pénzért, vagyis 150 millióért megépíti az utat. Jól értettem?

Ha ez így van, akkor miért kellett a telkeket ajándékba adni a kivitelezőnek és miért fizették ki a 18 milliót?"

Egy beruházás története

Avagy az adakozó – ajándékot osztogató önkormányzat

1. Kecel város önkormányzata pályázatot nyújtott be az ún. Harckocsi út III. ütemének aszfaltozására. A gazdák egyetértenek.

2. A benyújtott pályázat nyer, épülhet az út, a gazdák pedig fizethetnek.

3. Kiválasztják a kivitelezőt, a kiszivárogtatott hírek szerint a kivitelező a pályázaton elnyert összegért vállalja a kivitelezést.

4. Az út elkészül, a pályázati összeg lehívásához igazolni kell az önrész (101 millió Ft) kifizetését a kivitelezőnek. Elő kell teremteni az összeget.

5. Az önkormányzat eladja Kecel legértékesebb telkeit a Kossuth utcában valamint a József Attila utcában összesen 83 millió forintért a kivitelezőnek, mely a beruházásból vállalt önrész több, mint 80%-a. A hiányzót feltételezhetően a földtulajdonosok  befizetéseiből fedezi az önkormányzat.

6. A kivitelező átutalja a 83 milliós vételárat, mely a megérkezik az önkormányzat számlájára.  Évszázad ingatlan értékesítése az önkormányzat részéről.

7. A vételár meg sem pihen az önkormányzat számláján, mert gyorsan átutalja a kivitelezőnek önrészként az út építéséhez.

8. A kivitelező visszakapta a pénzét és ajándékba kapta a város legértékesebb telkeit. Ha egyenként értékesíti (lehet, hogy már meg is van a vevő, a tulajdonváltást kell figyelemmel kísérni), vagy valamit épít a telkekre, így további extra profitra tehet szert az önkormányzat jóvoltából és kiderül, hogy az évszázad legrosszabb üzletét kötötték meg. Természetesen nem a kivitelező részéről.

9. De még minden jóra fordulhat, ha a kivitelező valamilyen furfangos módon visszaadja az önkormányzatnak a telkek tulajdonjogát. Ebben az esetben egyetlen probléma lehet csak akkor, ha ez kiderül. Mert ez büntető feljelentést és a beruházás teljes összegének a visszafizetését vonja maga után. Ez pedig pénzügyi katasztrófát okozna a városnak, álmatlan, idegtépő éjszakákat és nappalokat a polgármesternek.

Az önkormányzat híres adakozó – ajándékozó kedvéről, mert ilyen volt a Kecelcom – nak adott több mint 32 millió forint is, de ezzel majd foglalkozunk legközelebb.

Képviselő-testületi ülés, rövid videók

Testületi óvoda  -a polgármester úr rendet teremt

Szavazzunk! ... Vagy ne?

"A többség dönt! Ugye? ... hát... négy, három, kettő!" 
-szabálytalan szavazás

Hogy mik vannak!!!

TRIANON előadás Kecel Városi Múzeumának Café részlegében!
Az előadás után fakultatív programként megtekinthető 
a Helytörténeti Kinder-figura kiállítás!

A kiállítások és előadás-sorozatok finoman összehangolt témáiból is érzékelhető, hogy újdonsült múzeumunk mélyen átgondolt küldetéssel és céllal rendelkezik.

Szomorú, hogy ilyen nyilvánosan űzünk csúfot magunkból, és még szomorúbb, hogy sajnos beigazolódni látszik a feltételezés, melyet több olvasónk is megfogalmazott az elmúlt napokban:

Kecel város Múzeuma, a "mindenki múzeuma", ami eddig kicsit csendesebben ugyan, de a közösség érdekeit szolgálta, egy szélsőséges politikai párt kezébe került.

Egy olvasónk leveléből...

"Szakember kell a múzeum élére, el kell helyezni Iván László hagyatékát… Ilyen és ehhez hasonló indokok hangoztak el testületi üléseken mikor indokolni kellett a Városi Múzeum önállósítását a Művelődési Háztól.

A szakember lett egy állítólag történész végzettségű munkanélküli, muzeológus helyett, Iván László hagyatékának pedig se híre, sem hamva.

Nem kérdés, hogy múzeum vezetőjének kiválasztása politikai alku eredménye. Kellett az MSZP-s képviselőnő szavazata a többséghez, és az élettársnak munkahely.

Van más eredménye is ennek a váltásnak. Folyamatosan újabb és újabb kiállításokat rendeznek a múzeumban. Igaz, több millió forintot szavazott meg erre a képviselő-testület, mellyel korábban a Művelődési Ház nem rendelkezett.

Bár sokan azt sem értik, miért kellett a helytörténeti kiállítást szétszedni, amikor a Művelődési Ház kiállítóterme, ami erre lett létrehozva, folyamatosan rendelkezésre áll alkalmi kiállításokra.

Joggal mondják és kérdezik, a Kinder tojás megvan, de hova lettek a keceliek által a múzeumnak önzetlenül ajándékozott kiállítási tárgyak? A válasz egyszerű, a karbantartó részleg telephelyére (Bikaistálló) lettek kiszállítva raktározás céljából. Feltételezhetően ott szakember fogja kezelni. Talán erről is lesz majd testületi döntés.

Ha durván fogalmazunk, ez a keceli emberek szembe köpése, ha finoman, akkor az ajándékozók hülyének lettek minősítve, annak ellenére, hogy a polgármesterrel az élen, egyes képviselők életüket és vérüket ontva osztályharcot vívnak Kecel múltjának ápolása és megőrzése érdekében. Kerestem, de nem találtam meg Kecelen a tojásgyártó gyárat, ha már ilyen fontos szerepet töltenek be termékei a keceli helytörténet életében.

A Fő utcai híradó szerint, bár még nem erősítette meg senki, a fentebb írt politikai alkunál sokkal nagyobb horderejű politikai alku köttetett a múzeum leválasztására. Az utcai hír arról szól, hogy a polgármester alkut kötött az egyik ellenzéki párttal annak érdekében, hogy a múzeum használatáért cserébe ezen párt 2014-ben nem indít önálló jelöltet a polgármesterrel szemben és a jelenlegi polgármestert támogatja…

Nem véletlenül mondják, hogy színház az egész világ, csak egyes politikusok nézik vaknak és süketnek a választókat. Aki a politikusok közül a kivételhez tartozik, azt nagyon meg kell becsülni.

A nagy önállósodásnak van azért kézzelfogható eredménye is. A múzeum vagy kiállítóhely vezetője már nem a TT teraszán várja a látogatókat, asztalok és székek vannak az udvaron, és ott ülve, nem közszemlére kitéve kell az ásványvizet kortyolgatni.   

    

A Kecelen élők meddig hagyják, hogy hülyének nézzék őket?"

Olvasói levél, 2012.06.04

"Sziasztok!

Szeretném ha feltennétek az én levelemet is a blogra, de a nevemet nem szeretném megjelentetni.Írtatok egy ismerősömről, akit én nagyon szeretek és ez engem zavart.

Hát nem tudom mennyire fer dolog valakinek a bajával itt foglalkozni. Szerintem ő is jó ember és ügyes, mert ismerem és szerintem sokan, és mindannyian tudjuk, hogy amúgy mijen. Mi úgy szerettjük ahogy van. Jó fej és nagyon okos ember, mert sok szép dolgot tervez és jó a fantáziája. Szerintem mindenkit úgy kell szeretni ahogy van. Tegyétek ti is ezt. Amúgy nekem tetszik a blog, tökre igaz lehet amit írtok, de ne bántsátok a jó embereket mert az nekünk Kecelieknek sem jó.
Köszi"

-----------------------------------------------

A szerkesztőség nyilatkozata:

Blogunk a személyi kérdésektől továbbra is elhatárolódik. Mi nem személyekkel, hanem ügyekkel és problémákkal foglalkozunk. De mivel a közösségi oldalakon névvel és fényképpel nyilvánosan felvállalt vélemények más felületen történő közzététele semmiképpen nem minősül etikátlan lépésnek, ezért ettől a jövőben sem zárkózunk el.

Kérjük továbbá olvasóinkat, hogy ne küldjenek másokat lejárató, sértő tartalmú leveleket, ugyanis ezeket nem áll módunkban publikálni!

Olvasói vélemény

Névtelenséget kérő olvasónk levélben szólt hozzá legfrissebb bejegyzésünkhöz. Írásának közzétételéhez hozzájárult.

"Tisztelt Blogszerkesztők!

A kezdetektől fogva nyomon követem a keceliblog munkáját, az oldal frissítéseit, és már a megjelenés is nagy örömmel töltött el minket. Sajnálatos, egyben teljesen érthető is számomra, hogy az oldal névtelenségbe burkolózva végzi munkáját. Volt olyan időszak a közelmúltban, amikor média sem szólhatott másról, csak a szépről, a jóról és minden olyan felszínes megmozdulásról, melyek csak arra voltak jók, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy miként használják és élnek vissza a lakosság, az adófizetők pénzével. Így van ez napjainkban is, bár az információ áramlásban látni vélem a pozitív irányú fejlődést. Egyes képviselők folyamatos, médiát támadó hozzászólásaiból érzékelhető, hogy ez együtt jár némi harccal. 

Sok mindent megtárgyalnak és eldöntenek vezetőink…a kulisszák mögött. Mi már csak a megváltoztathatatlan döntésekkel szembesülünk. Minket, az egyszerű városlakókat miért nem kérdez meg senki? Miért érzik a vezetők magukat felsőbbrendű lényeknek? Nem bennünket képviselnek? Hogyan is képviselhetnének, ha „nem ereszkednek le hozzánk”, nem beszélgetnek velünk... vagy ha igen, akkor semmibe nézik az igényeinket? Miért mondják mindig azt, hogy az „önkormányzat pénzén”?!  Valóban azt hiszik, hogy a várost buta csürhék lakják, akik becsukott szemmel, vakon és nagyot legyintve sokáig tűrik, hogy mindegyre jobban letapossák, a nyomorba taszítsák őket?! Ők nem arra esküdtek fel, hogy szolgálják a várost?! Nem. Ők saját maguk érdekeit szolgálják…átgázolva a városon! A legutóbbi testületi ülést nézve, számomra teljesen egyértelművé vált az, ami eddig sem volt megkérdőjelezhető a város lakói számára. 

Na de, Molnár Tamás hozzászólása… -hogy ne nagyon kanyarodjak el a tárgytól, ami miatt el is szántam végre magam, hogy írjak önöknek. „MIKOR VOLT UTOLJÁRA ENNYI? EZEN GONDOLKOZZANAK AZOK, AKIK HAGYTÁK EBEK HARMINCADJÁRA AZ INTÉZMÉNYT. ÉLNEK MÉG EBBEN A VÁROSBAN ÖNZETLEN, JÓSZÁNDÉKÚ EMBEREK, AKIKNEK SZÍVÜGYE A MÚZEUM SIKERES MŰKÖDÉSE.” 

Hát valóban…a stílus maga az ember! Kis városban élünk, mindenki ismer mindenkit…ha csak nagy vonalakban is…és valakit tényleg elég „csak nagy vonalakban.”

Én szeretnék néhány szót szólni városunk kulturális központja mellett!

Gyermekeim rendszeresen járnak a Művelődési Ház rendezvényeire. Az ott dolgozók szervező munkájának köszönhetően minden évben rendeznek nyári táborokat, pl. Fehérszarvas, kézműves tábor, de húsvétkor pl. tojásfestést is. Mindig nagy izgalommal várják a gyerekek a programokat, és nem véletlenül. A dolgozók már-már saját egészségi állapotukat sem kímélve dolgoznak fáradhatatlanul azon, hogy a gyerekek minden évben felejthetetlen élménnyel zárják a tábor utolsó napját. Nem csak én, de ismerőseim is fontosnak tartják a hagyományok őrzését, ápolását. A múzeum és kertjének jelenét legalább annyira ismerem, mint a múltját. Tudom miből mi lett, láthattam, és láthatta mindenki aki egy kicsit is odafigyelt. Sajnos én sem vagyok mai gyerek. Azt biztosan tudom, hogy az eredmény nem tálcán érkezett. Ott bizony a Művelődési Ház minden dolgozója (és családtagja) kivette részét a munkából…és még a vezetőnek sem esett le a gyűrű az ujjáról. A kerti tavacskától kezdve a járda és minden érték, ami ma is ott áll, bizony az ő saját kezű munkájuk gyümölcse. Ők kerestek szponzorokat is, akik önzetlenül járultak hozzá annak a helynek a szépítéséhez, ami napjainkban éppen egy politikai párt bázisállomásává alakul át, meglátásom szerint ...ha még át nem alakult. Ne értsen félre a kedves szerkesztőség, de én azt gondolom egy város intézményének területén minden embernek jól kell éreznie magát, pártoktól függetlenül.

Szóval visszakanyarodva a „munkához”: amíg vannak helyek, ahol folyik az építő jellegű munka, addig úgy látszik mindig lesznek emberek, akik arra várnak, hogy lecsaphassanak a „kész termékre”. Hát nem ez a legegyszerűbb?! Semmit nem kell tenni érte, csak használni kell és közben fáradhatatlanul hangoztatni, hogy „mit meg nem tettünk érte!”. 

Ami pedig a „MIKOR VOLT UTOLJÁRA ENNYI?” látogatók számára utaló kérdést illeti… A Városi Múzeumot csekély éves költségvetésből tartották fent a legjobb tudomásom szerint és nyilván azért, mert állítólag nem volt pénz. Majd az idei költségvetés megtervezése alkalmával már felsőbb nyomásra ennek sokszorosát kellett megtervezni – hiszen, bár még nem volt hivatalosan kimondva, de már úton voltak az új vezetők és velük együtt lett pénz is! A most rendelkezésre álló összegből az előző vezetőség is tudott volna csodát művelni messze túlszárnyalva a jelenlegi rendezvények színvonalát!  

Nem akarok bántani senkit, de cseppet sem tartom tisztességesnek és emberinek azt a fajta megnyilvánulást, ami a jelenlegi vezetők, kuratórium tagok -vagy minek nevezzem őket- viselkedésében megmutatkozik. Azzal, hogy a számukra kényelmet megalapozó múltat gyalázzák nem ígéretesebbé teszik a jövőt, hanem csírájában elfojtják annak lehetőségeit, gyűlöletet gerjesztve ezzel is maguk között! 

Ami pedig Molnár Tamást –akinek mindig hétvége van, de ezért cseppet sem irigyeljük- illeti, sajnálom, hogy egy közel negyvenes éveit taposó ember azzal van elfoglalva, hogy miként fényezze önmagát, holott senki és semmi nem vonja kétségbe agyának józan állapotú képességeit…kár, hogy ilyen nap ritkán adatik, de legyünk optimisták! Mindenesetre kevesen tehetik meg, hogy reggel hazasétálnak, mert éppen munkavégzésre alkalmatlan másnapos állapotban ébrednek… esetében ez általános jelenség. Én szívből szorítok neki, hogy lelke megerősödjék, talpra álljon és akkor méltán nőhet meg az önbizalma is. Akkor talán nem kell állandóan önmagát dicsérni, megteszik ezt majd mások is!

A továbbiakban is kívánok a blog szerkesztőinek jó munkát, kitartást és őszintén remélem, hogy az idő múlásával egyre kevesebb munkájuk lesz, mert akkor ebben a városban minden bizonnyal jóra fordulnak a dolgok! 

Holiday :-)

Ui.: Egyébként jobban belegondolva, nem értem, mi a probléma a névtelenséggel. Mátyás király is álruhában osztotta az igazságot! És ennek mindenki örül....így utólag!"