"Tisztelt Blogszerkesztők!
A kezdetektől fogva nyomon követem a keceliblog munkáját, az
oldal frissítéseit, és már a megjelenés is nagy örömmel töltött el minket.
Sajnálatos, egyben teljesen érthető is számomra, hogy az oldal névtelenségbe
burkolózva végzi munkáját. Volt olyan időszak a közelmúltban, amikor média sem
szólhatott másról, csak a szépről, a jóról és minden olyan felszínes
megmozdulásról, melyek csak arra voltak jók, hogy eltereljék a figyelmet arról,
hogy miként használják és élnek vissza a lakosság, az adófizetők pénzével. Így
van ez napjainkban is, bár az információ áramlásban látni vélem a pozitív
irányú fejlődést. Egyes képviselők folyamatos, médiát támadó hozzászólásaiból
érzékelhető, hogy ez együtt jár némi harccal.
Sok mindent megtárgyalnak és eldöntenek vezetőink…a
kulisszák mögött. Mi már csak a megváltoztathatatlan döntésekkel szembesülünk.
Minket, az egyszerű városlakókat miért nem kérdez meg senki? Miért érzik a
vezetők magukat felsőbbrendű lényeknek? Nem bennünket képviselnek? Hogyan is
képviselhetnének, ha „nem ereszkednek le hozzánk”, nem beszélgetnek velünk...
vagy ha igen, akkor semmibe nézik az igényeinket? Miért mondják mindig azt,
hogy az „önkormányzat pénzén”?! Valóban azt hiszik, hogy a várost buta
csürhék lakják, akik becsukott szemmel, vakon és nagyot legyintve sokáig tűrik,
hogy mindegyre jobban letapossák, a nyomorba taszítsák őket?! Ők nem arra
esküdtek fel, hogy szolgálják a várost?! Nem. Ők saját maguk érdekeit
szolgálják…átgázolva a városon! A legutóbbi testületi ülést nézve,
számomra teljesen egyértelművé vált az, ami eddig sem volt megkérdőjelezhető a
város lakói számára.
Na de, Molnár Tamás hozzászólása… -hogy ne nagyon
kanyarodjak el a tárgytól, ami miatt el is szántam végre magam, hogy írjak
önöknek. „MIKOR VOLT UTOLJÁRA ENNYI? EZEN GONDOLKOZZANAK AZOK, AKIK HAGYTÁK
EBEK HARMINCADJÁRA AZ INTÉZMÉNYT. ÉLNEK MÉG EBBEN A VÁROSBAN ÖNZETLEN,
JÓSZÁNDÉKÚ EMBEREK, AKIKNEK SZÍVÜGYE A MÚZEUM SIKERES MŰKÖDÉSE.”
Hát valóban…a stílus maga az ember! Kis városban élünk,
mindenki ismer mindenkit…ha csak nagy vonalakban is…és valakit tényleg elég
„csak nagy vonalakban.”
Én szeretnék néhány szót szólni városunk kulturális
központja mellett!
Gyermekeim rendszeresen járnak a Művelődési Ház rendezvényeire. Az ott dolgozók szervező munkájának köszönhetően minden évben rendeznek nyári táborokat, pl. Fehérszarvas, kézműves tábor, de húsvétkor pl. tojásfestést is. Mindig nagy izgalommal várják a gyerekek a programokat, és nem véletlenül. A dolgozók már-már saját egészségi állapotukat sem kímélve dolgoznak fáradhatatlanul azon, hogy a gyerekek minden évben felejthetetlen élménnyel zárják a tábor utolsó napját. Nem csak én, de ismerőseim is fontosnak tartják a hagyományok őrzését, ápolását. A múzeum és kertjének jelenét legalább annyira ismerem, mint a múltját. Tudom miből mi lett, láthattam, és láthatta mindenki aki egy kicsit is odafigyelt. Sajnos én sem vagyok mai gyerek. Azt biztosan tudom, hogy az eredmény nem tálcán érkezett. Ott bizony a Művelődési Ház minden dolgozója (és családtagja) kivette részét a munkából…és még a vezetőnek sem esett le a gyűrű az ujjáról. A kerti tavacskától kezdve a járda és minden érték, ami ma is ott áll, bizony az ő saját kezű munkájuk gyümölcse. Ők kerestek szponzorokat is, akik önzetlenül járultak hozzá annak a helynek a szépítéséhez, ami napjainkban éppen egy politikai párt bázisállomásává alakul át, meglátásom szerint ...ha még át nem alakult. Ne értsen félre a kedves szerkesztőség, de én azt gondolom egy város intézményének területén minden embernek jól kell éreznie magát, pártoktól függetlenül.
Szóval visszakanyarodva a „munkához”: amíg vannak helyek,
ahol folyik az építő jellegű munka, addig úgy látszik mindig lesznek emberek,
akik arra várnak, hogy lecsaphassanak a „kész termékre”. Hát nem ez a
legegyszerűbb?! Semmit nem kell tenni érte, csak használni kell és közben
fáradhatatlanul hangoztatni, hogy „mit meg nem tettünk érte!”.
Ami pedig a „MIKOR VOLT UTOLJÁRA ENNYI?” látogatók számára
utaló kérdést illeti… A Városi Múzeumot csekély éves költségvetésből
tartották fent a legjobb tudomásom szerint és nyilván azért, mert állítólag nem
volt pénz. Majd az idei költségvetés megtervezése alkalmával már felsőbb
nyomásra ennek sokszorosát kellett megtervezni – hiszen, bár még nem volt
hivatalosan kimondva, de már úton voltak az új vezetők és velük együtt lett
pénz is! A most rendelkezésre álló összegből az előző vezetőség is tudott volna
csodát művelni messze túlszárnyalva a jelenlegi rendezvények színvonalát!
Nem akarok bántani senkit, de cseppet sem tartom
tisztességesnek és emberinek azt a fajta megnyilvánulást, ami a jelenlegi
vezetők, kuratórium tagok -vagy minek nevezzem őket- viselkedésében
megmutatkozik. Azzal, hogy a számukra kényelmet megalapozó múltat gyalázzák nem
ígéretesebbé teszik a jövőt, hanem csírájában elfojtják annak lehetőségeit,
gyűlöletet gerjesztve ezzel is maguk között!
Ami pedig Molnár Tamást –akinek mindig hétvége van, de ezért cseppet sem irigyeljük- illeti, sajnálom, hogy egy közel negyvenes éveit taposó ember azzal van elfoglalva, hogy miként fényezze önmagát, holott senki és semmi nem vonja kétségbe agyának józan állapotú képességeit…kár, hogy ilyen nap ritkán adatik, de legyünk optimisták! Mindenesetre kevesen tehetik meg, hogy reggel hazasétálnak, mert éppen munkavégzésre alkalmatlan másnapos állapotban ébrednek… esetében ez általános jelenség. Én szívből szorítok neki, hogy lelke megerősödjék, talpra álljon és akkor méltán nőhet meg az önbizalma is. Akkor talán nem kell állandóan önmagát dicsérni, megteszik ezt majd mások is!
A továbbiakban is kívánok a blog szerkesztőinek jó munkát, kitartást és őszintén remélem, hogy az idő múlásával egyre kevesebb munkájuk lesz, mert akkor ebben a városban minden bizonnyal jóra fordulnak a dolgok!
Holiday :-)
Ui.: Egyébként jobban belegondolva, nem értem, mi a probléma
a névtelenséggel. Mátyás király is álruhában osztotta az igazságot! És ennek
mindenki örül....így utólag!"
