Itt a tavasz, a hóveszély
szerencsére elmúlt, ennek ellenére tanulságos átolvasni polgármesterünk
összegzését a múlt tél megpróbáltatásairól.
Haszilló
Ferenc, polgármester:
"Most ahogy
kinéz az ember az ablakon, már nem sokat látok, de azért még látom a havat, és
följön szóba biztos majd, hogy az utak milyen állapotban vannak, és hogy mit
tesz az önkormányzat ezekben a helyzetekben. Hát itt a szolgáltató udvar
emberei, a Borbényi Lajosék tartják ezt a frontot, itt van a Kertészeti Kft.
–nek egy traktora, van a Szolgáltató udvarnak külön egy traktora, akkor van az
a nagy Unimog gép, és van egy kicsi Rába 15-ös traktorunk, amivel a járdákat
szokták takarítani. Természetesen ez olyan, mint amikor volt a hatalmas eső 2
évvel ezelőtt, folyamatosan esett és hát rengetegen hívtak, hogy hát valamit
csináljak, mert áll a víz a pincében. Hát az ember nem sok mindent tud… próbál
segíteni, szól a tűzoltóknak, ezt-azt, de igazából azt sem lehet kisszivattyúzni.
Tehát a talajvízzel nem tudunk mit kezdeni. Ha rengeteg hó esik, az ember
próbálja ellátni a feladatát maximálisan, tehát a legkönnyebb úgymond
kritikával élni, és legkönnyebb mondjuk a legnagyobb hóesésben egy fotót
készíteni és föltenni mondjuk a honlapra vagy valahová, és ezzel lehet
esetlegesen irritálni az embereket hogy itt az önkormányzat nem tesz meg
mindent azért, hogy a városban tiszták legyenek az utak, és gyorsabban fel
legyen takarítva minden, de éppen pont az iskolás bálban[1]
voltam és odajött hozzám a Solti Kálmán igazgató úr és az mondja, hogy
Kiskőrösről jön át[2], de ugyanez megtörtént egy
császártöltési illetővel is, hogy Kecelen nagyon szépen, -ezt idézőjelben
mondom, hogy nagyon szépen-, de legalábbis látták azt, hogy szinte legtöbb
utca, nagy százalékban az utcák azért el lettek takarítva, annak ellenére, hogy
itt a Lajosék nincsenek még 10-en sem, és az Avar tértől a buszpályaudvarig,
tehát folyamatosan ráesik a hó, mindig nem tudunk mindenhol ott lenni. Jönnek
kritikák, hogy miért nem szélesebben túrják el az utat. Ha szélesebben túrják
el, akkor a másik mondja, hogy minek kell olyan szélesen eltúrni, mert akkor
mennyi benzin fogy, hogyha keskenyen túrjuk el, akkor miért nem szélesebben,
mert hát nem bír eljárni a két autó… Higgyék el, és hogy a lakosság felé sok
bejelentés volt, akik nekem is szóltak, mindenki felé visszajeleztünk, és akik
tanyán is éltek, mindenkinek megpróbáltuk a helyzetét valahogy segíteni."
[1] Az iskolás
bálról talán inkább jobb lenne mélyen hallgatnunk. A város szégyene volt, hogy
csak bokáig érő hóban lehetett megközelíteni a bál helyszínét. Egyetlen út sem
volt eltakarítva a művelődési ház és az iskola egész környékén.
[2] Én is beszéltem erről az igazgató úrral. Nekem azt
mondta, hogy a Kecel-Kiskőrös közötti út szörnyűséges. Magáról Kecel városról
nem beszélt, és nem is beszélhetett, mert nem volt miről. Hókotrót nem láttuk a
bál időpontjában, azt azonban volt szerencsém saját szememmel látni, amikor az
igazgató úr feleségével elhagyta a bál helyszínét. Próbáltak utat találni az
gépjárművükig, nem sok sikerrel. Végül átvágtak a havon.
Rendben van, hogy nem győzzük
az utak takarítását, olykor megtörténhet, csak ne állítsunk valótlan dolgokat!
"Jöttek be például a kisebbség
részéről is és a magyarok részéről is, hogy ebben az időben megfagynak szinte,
hogy nincs fájuk, sok probléma van. Hogyan segítsünk ilyenkor? Na most
összeültünk itt a jegyző asszonnyal, a Judittal, aljegyzővel, illetve a
családsegítő szolgálat tagjaival, a Grúber Karcsi is ebben segített, és a
rendkívüli gyermekvédelmi támogatásból egy közel 300 ezer Ft-os összeget
tettünk abba a keretbe, hogy vásároltunk durván egy 100 mázsa fát, és ezt a 100
mázsa fát hát megint osszuk el ugye. Most ez is, hogy kik kapják ezt a 100
mázsa fát. Tehát általában úgy döntöttek, akik ezt átnézték, a
gyermekvédelmisek, hogy azok a 3-4-5 nagycsaládos, nagycsaládosok kapták, akik
legjobban rászorultak, tehát akikhez kimentek a Karcsiék, megnézték a
helyzetet, hogy milyen életkörülmények között élnek, tényleg van-e fájuk, hogy
s mint… és akkor ezekhez vittek ki természetesen hát mindig utána lehetne itt
200 családnak is adni, de hát van egy keret… miért 5 mázsát vittünk 20
családnak, vagy 4-5 mázsát 25 családnak, lehetett volna 1 mázsát 100 családnak…
tehát ahogy tudott az ember ezekből a tartalékokból, vagy ezekből a keretekből,
akiknek a legfontosabb volt, azoknak segítettünk.
A hótúrásra visszatérve köszönöm a Szőlőfürtnek is a segítségét. A
traktorokkal ők minden évben szoktak segíteni, és ez nagyban hozzájárul ahhoz,
hogy valahogy rend legyen a városban az ilyen helyzetekben, amikor ennyi hó
leesik."
