A múzeum átszervezése -ÖSSZEGZÉS

Rengeteg témával foglalkozhatnánk blogunkban, mégis csak néhányat emelünk ki azért, hogy ne vesszünk el a sokféle információ között, hanem lehetőségünk legyen ezt a néhány kiemeltet minél teljesebben átlátni.

A Városi Múzeumot érintő változásokról szóló összegzésünk is ezt a célt szolgálja.

Tekintsünk egy kicsit vissza! No, nem a távoli múltba, hiszen az egész történet alig néhány hét leforgása alatt játszódott le.

2011. december 21.

Képviselő-testületi ülés

12./ Napirendi pont

Iván László helytörténeti gyűjteményének elhelyezése

/: Írásbeli előterjesztés :/

Előadó: Haszilló Ferenc polgármester

A Képviselő-testület a határozat tervezettel és az abban javasolt módosítással egyetértett és egyhangúlag a következő határozatot hozta.

HATÁROZAT

139/2011.(Kt.hat.)

Iván László helytörténeti gyűjteményének elhelyezése

Kecel Város Képviselő-testülete a Kulturális Bizottság javaslatát elfogadva a jelenlegi Városi Könyvtár és Művelődési Ház intézmény keretein belül megalakítja önálló szervezeti egység formájában múzeumi kiállító helyként az „Iván László Helytörténeti Múzeum”-ot önálló szakmai vezetéssel, amely áll egy fő szakvezetőből és öt fős kuratóriumból.

A kuratórium feladata a jelenlegi múzeumi anyag helyzetével és az új gyűjteményekkel kapcsolatos szakmai munka társadalmasítása.

A kuratórium tagjai:

- Dr. Beke József

- Dr. Borbényi Ilona

- Kiss Csaba

- Polgár Zoltán

- A mindenkori polgármester

- Kulturális Bizottság

A 2012. évi költségvetésbe javasolja a Kulturális Bizottság betervezni a jelen döntés személyi és dologi kiadásait.

Felelős: polgármester

Határidő: 2012. január 1.

„Nem megerősített információk szerint a kiskunhalasi múzeum kettő millió forintot kínált a hagyatékért, amiből azt a következtetést vonom le, hogy kettő millió forintért valamelyik "névtelen" intézmény átkeresztelését meg lehet vásárolni bárkinek ettől a képviselő testülettől. Állítólag azért kell önálló szervezeti egységet létrehozni, hogy Dr. Borbényi Ilona képviselő asszony társa legyen a szakvezető. Eddig ezt sem erősítették meg, várjuk meg a végét. Múlt év elején a keceli médiát akarták lenyúlni hasonló trükkel. De akkor még egy pár képviselő józanul gondolkozott... Mit szól ehhez a munkáltató, azaz a Műv. Ház igazgatója? Az már teljesen elhanyagolható, hogy az illetékes Haszilló Tamás által fémjelzett kulturális bizottság az igazgató asszonyt már be sem vonta az intézményét érintő változtatásokba, még véleményt sem kértek tőle. Hallani olyat, valaki súgott a képviselőknek, hogy a jelenlegi múzeumból lopják az ott tárolt helytörténeti anyagot !? Talán ha ilyen bizalmas vád információkhoz jutnak a képviselők, azonnal egy vizsgáló bizottságot kellene felállítani és kivizsgálni, hogy valós-e az állítás? Volt már egy helytörténeti gyűjtemény a piros iskolában, de az rejtélyes módon eltűnt. Hátha ez is előbb-utóbb előkerül... Lehet, hogy előbb.”

(Forrás: Facebook, 2012. január 12.)

Ám alig néhány héttel később új fejezet kezdődött.

Polgármesterünk 2012. február 27-i képviselő-testületi ülésen elhangzott szavai kitűnően bemutatják, hogy mi is történt valójában:

„aztán jött egy összevisszaság, és akkor jött egy még egy döntés…”  

2012. február 8-án volt egy költségvetéssel kapcsolatos egyeztetés a Városházán, ahol mindenféle előterjesztés nélkül hoztak egy második határozatot a múzeummal kapcsolatban, miszerint önálló intézményként működik a jövőben.

Aztán két nappal később, február 10-én ismét összeült a testület. Szintén nem volt előterjesztés, de határozat ismét született, egy harmadik. Lényege, hogy nem önálló intézményt hoznak létre, hanem önkormányzati szakfeladatként működtetik a Városi Múzeumot.

Ezután következett a Közmeghallgatás, február 15-én, melynek teljes múzeumra vonatkozó anyaga megtalálható blogunkon.

Tehát az alig néhány nap alatt kialakult új helyzet lényege, hogy –a Könyvtár és Művelődési Ház igazgató asszonyával (akinek vezetésére volt bízva a Múzeum is) való egyeztetés nélkül!- hirtelen kiszervezték az intézmény kereteiből a Városi Múzeumot.

A döntés okát senki sem tudja, senki sem magyarázta meg… igazán a képviselő-testület tagjai nem is kérdezték, az igazgató asszony pedig a 2012. február 27-i testületi ülésen elhangzott kérdésére azt a választ kapta Haszilló Ferenc polgármestertől, hogy „szerintem ezt már nem kellene túlragozni”.

Hatvani Gáborné, Marika közmeghallgatáson feltett kérdésére bizonyos gyűjtőkről kezdtek el beszélni, akik állítólag Kiskunhalasra vagy Kecskemétre vinnék a gyűjteményeiket. Nem mondtak neveket, nem esett szó arról, hogy milyen személyes vagy egyéb okok húzódnak a gyűjtők állítólagos döntése mögött, nem tudjuk, hogy mennyi gyűjtőről és milyen értékről van szó...
Vagyis kimondhatjuk, hogy ez az indok teljességgel komolytalan.

Szó esett a keceli monográfiáról, és hogy stábot kellene állítani, akik folytatják, hogy kell erre egy személy, akinek képesítése és gyakorlata van… ezek az indoklások érkeztek a felszólalók; Kiss Csaba, dr. Beke József és Haszilló Ferenc polgármester részéről.

Haszilló Ferenctől olyan közhelyeket hallhattunk, mint például hogy szegény Iván Laci bácsi és Koszta Sanyi bácsi gyűjteményére vigyázni kell.

Ugye milyen magas szintű indoklások ezek?!

(Az említett hozzászólásokat szó szerint lejegyeztük.
Megtalálhatóak a „Múzeum vagy Helytörténeti Gyűjtemény” CÍMKE bejegyzései között.)

Tehát maradjunk annyiban, hogy értékelhető választ nem kaptunk!

Haszilló Ferenc polgármester úr a közmeghallgatáson beszámolt a változtatás várható plusz költségeiről is, melyek igen tetemesek, ráadásul nem tudni, hogy milyen kritériumrendszer alapján lettek kiválogatva az említendő tételek, de hogy sok minden kimaradt, az biztos.
A takarítás, a múzeumkert rendben tartása… hogyan felejtődhetnek el az ehhez hasonló jelentős tételek?! Mindenesetre azt elég nehéz elhinni, hogy erre nem gondolnának a változtatás kezdeményezői.

Nem tudom, hogyan vélekednek erről kedves olvasóink, de véleményünk szerint a város vezetésének ez a hozzáállása mélységesen megalázó Kecel népe számára. Odavetnek elénk valami információt, hogy azon rágódjon, aki nagyon akar. Aztán ha valaki kicsit belenéz, azonnal rádöbben, hogy ez az egész mennyire nincs átgondolva, és mennyire másról szól, mint amit mondanak.

A Múzeum közben észrevétlenül új nevet kapott.
Minden hivatalos dokumentumban Iván László Helytörténeti Gyűjteménynek nevezték egészen addig, amíg 2012. február 27-én a testületi ülésen Berger József képviselő merészelte azt a megjegyzést tenni, hogy a nevet nem ad hoc módon kellett volna módosítani valakinek a hirtelen ötlete alapján, hanem mondjuk illett volna megkérdezni erről másokat is, mivel Kecel város múzeumáról van szó…

Ezután szó nélkül módosítottak mindent… vissza a régire. Más véleményét nem kérték ki –mert ez a lépés valószínűleg nem egyezne a jelenlegi városvezetés elveivel- de az bizonyos, hogy az Iván László helytörténeti gyűjtemény neve hirtelen ismét Városi Múzeum lett.

(Azért elgondolkoztatóak ezek a városunk vezetésére mostanában egyre inkább jellemző hirtelen változtatások. Egyik nap ezt mondják, a másik nap éppen az ellenkezőjét, de közben a papírokat is módosították már hozzá, mert hogy a jelenlegi jól felépített rendszerben csupán "egy perc az egész". Természetesen érthető, hogy miért kedvező a polgármester úr számára ez a stratégia. 
A kérdés csak az, hogy vajon mennyire szabályos, és főleg mennyire tisztességes!)

Arról a bizonyos sokszor emlegetett szakemberről, akit  múzeum alkalmazni fog, és aki „megfelelő képesítéssel illetve tapasztalattal rendelkezik” név szerint soha nem esett szó, bár egyik képviselő asszony ügy iránt való buzgalma, és álláspontjainak hirtelen megváltozása miatt mindannyian sejtettük, hogy kire esett a polgármester választása.

Csak megjegyezzük, mert érdekes:

Az Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata  31.§. alapján

"A Képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A települési képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget.
A kizárásról az érintett települési képviselő kezdeményezésére vagy bármely képviselő javaslatára a Képviselő-testület dönt. A kizárt települési képviselőt a határozatképesség szempontjából jelenlévőnek kell tekinteni."

Dr. Borbényi Ilonát nem csak hogy nem zárták ki, de a leglátványosabban ő buzgólkodott az ügyért.
Hát ennyire semmibe veszik a szabályokat? Valóban ennyire nem tisztelik Kecel népét? 

Hogyan lehet ilyen alacsony szintű játékot űzni következmények nélkül??

S lám-lám…. 2012. március 15 –én a Múzeumban tartott kiállításon Haszilló Ferenc a következő ünnepélyes bejelentést tette:

„A múzeumi munkát Benyák Ferenc végzi tovább, munkáját a kuratórium segíti.”

Nos, egyrészt nagyszerű, hogy végre elhangzott ez a bejelentés. Nyilvánvalóan okkal kellett ilyen sokáig várni (érthető, ha a polgármester úr eddig nem merte kimondani, mert tényleg elég kínos), és az is nyilvánvaló, hogy nem véletlen ez az igen különleges munkaköri meghatározás.

Pontosan mi is Benyák úr új beosztása?

Nem igazgatója a múzeumnak, nem is vezetője, egyszerűen csak ő végzi tovább a munkát. De milyen munkát? Mennyiért? Mi alapján esett éppen őrá a választás? Mert az eddigi érdemei alapján egész biztosan nem.
Mik az elvárások felé? Mi alapján fogják ellenőrizni, és sikeresnek vagy épp sikertelennek minősíteni a munkáját?

Tényleg megfelelő végzettsége van? Tényleg szakember? És mi a helyzet a sokszor emlegetett tapasztalatával? Milyen munkát végzett eddig? Mit tudunk róla azon kívül, hogy hobbi szerűen hozott létre, majd számoltatott fel cégeket?
Vajon biztonságban érezhetjük a kezében városunk értékeit?

...És folytathatnánk még a nagyon is jogos kérdések sorát...

Egyet bizonyosan tudhatunk:

Benyák úr március 1-től az Önkormányzat alkalmazásában van. Az eddigi két hét alatt ugyan még nem sok látványos dolog történt munkája nyomán, de hamarosan minden bizonnyal nagy változások lesznek, melyből Kecel gazdagodni fog.

Persze azért illene megemlítenünk az első rendezvényt, amit az új múzeumvezető és az őt segítő kuratórium szervezett:

A március 15-i Prepszent István kiállításról van szó, melyről egy résztvevő a következőképpen tudósított:

„A kiállítás alapvetően érdekes volt, bár a megnyitó ünnepségen elhangzottak közül sok mindent nem tudtam beilleszteni a kiállítás témájába. Az ünnepség végén az üdítőitalok és pogácsák mellett meglehetősen ízletes borokat szolgáltak fel. Kétségtelen, hogy a múzeum új vezetője igazi szakértője ennek a területnek.”

A Múzeum új nyitva tartása a következőképpen alakul: 

 

Kérjük Kecel város polgárait, hogy amennyiben tehetik, legalább néha látogassanak el múzeumunkba, mert ez a hetenkénti 30 óra nyitva tartás nagyon sokba kerül a városnak, látogató pedig szinte egyáltalán nincs.

---------------------------------

„Csak a múzeum!” –mondhatnánk, s talán a Könyvtár és Művelődési Ház munkatársai sem bánkódnak felettébb, ha ezután kicsit kevesebb lesz a munkájuk.
Véleményünk szerint nem a változtatás tényét kell nézni, hanem a módot. Ez a bizonytalanság, ez az összevisszaság, ez az átláthatatlanság és ésszerűtlenség, ami a polgármester és a testület néhány tagjának döntésein látszik, és egyre jobban látszik, egyenesen ijesztő.

Bármit megtesznek, máról holnapra hoznak döntéseket, távolítanak el embereket, akik valamiért nem szimpatikusak, vásárolnak meg másokat, akiknek szükség van a szavazatára. Senki nem tesz fel kérdéseket sem a lakosság, sem a testület részéről. Ha valaki kérdezni mer, akkor a polgármester szikrázó tekintetét és idegesen vagdalózó szavait kapja válaszul… aztán hogy mi történik még az ülésen kívül, azt sosem tudni.

Egy olvasónk megjegyzését idézzük:

„Nem tudom, hogyan vannak ezzel Önök, de egyre nehezebb leküzdeni magamban azt a vészjósló érzést, hogy ez csupán valaminek a kezdete. Ez a múzeum-ügy olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló. Megpróbálták, ésszerűtlen volt, kidolgozatlan volt, sokat hibáztak, de végigvitték.

Mi lesz a következő lépés? Elég kézenfekvő lenne mondjuk a médiára gondolni. Már csak azért is, mert erre vonatkozóan is voltak már próbálkozások, nem is olyan régen. 
A polgármesterünknek vajon mikor sikerül a médiába is benyomni a saját embereit? Mert ahogy ez bekövetkezik, Kecel népének egyetlen megbízható hírforrása sem lesz… marad a „szájhagyomány”.

Én ezért tartom különösen súlyosnak ezt a múzeum-ügyet, és őszintén bevallom rettegek a folytatástól, mert úgy érzem, hogy senki nincs, aki kérdéseket tenne fel, aki felrázná és szembesítené Kecel népét azzal a rengeteg becsületlen és kizsákmányoló intézkedéssel, ami kisvárosunkban történik.”

Mit tehetünk?

Véleményt formálni kevesen mernek, mert félnek... talán jogosan.

De ha csendben is, legalább figyeljünk oda, legalább szánjunk egy kicsi időt Kecel város belső életének megismerésére! Olyan vezetési hibák és olyan manipulatív eszközök áldozatai vagyunk, amiknek felfedezéséhez nem kell magas iskolai végzettség, elég a józan ész is.

Felelősséggel tartozunk a városunkért, vigyázzunk rá és egymásra!