Játszótereink jelene

„…a közelmúltban megújultak az iskola épületei, új óvodák épültek. A település arculata jelentősen megváltozott; parkok, szökőkutak, köztéri szobrok, játszóterek varázsolják kulturálttá, lakhatóvá a várost.” –olvasható városunk honlapján.

Játszóterek, amelyek kulturálttá varázsolják Kecel várost?

Lássuk, miről is szól a valóság!

Czár László (Kecelmédia) közmeghallgatáson elhangzott felvetése szerint:

 

„A központban van két nagyon beépítetlen terület. Itt a körforgalomnál, illetve a volt zárda területén. Van-e valamilyen beépítési kötelezettség, vagy ezek meddig maradnak parlagon? Mert mondjuk egy játszótér lehet, hogy ráférne a városra. A liget, az…

Tehát hogy milyen kötelezettségük van a vállalkozóknak? Mert tényleg nincsen biztonságos játszótér, gyerek viszont -hála Istennek- van sok.”

Forrás: a Közmeghallgatás kép- és hanganyaga, 2012. február 15. 

Czár László felvetésére egyetlen mondatban sem érkezett válasz.

A Keceli körkép is foglalkozott a témával a közelmúltban:

Megtudhattuk, hogy játszótereink nem felelnek meg a játszótéri szabványban előírtaknak, „ami annyit jelent, hogy konstrukciójukban, anyagukban, elhelyezésükben az esésvédelem hiányában fokozottan balesetveszélyesek. Jól látható ezeken a játékokon, hogy már nem biztonságosak. A több évtizedes eszközökre ráfér a csere.”

Forrás: Keceli Körkép, 2012. március 16.

Minden kisgyermekes szülő tisztában van azzal, hogy Kecel város nyilvános játszótereinek állapota évek óta súlyos, aggodalmat keltő. Lassan nem marad olyan játszóterünk, ami egyáltalán használható, ha nem is felel meg a szabványban előírtaknak. Szálkás faoszlopok, összegörbült vázú, csikorgó vashinták, szakadt kötélháló, hegyes, éles kiálló tárgyak, a játszóeszközök alatt kemény, agyagos föld, jobb esetben fű, ami legtöbbször kisebb-nagyobb kődarabokat vagy állati ürüléket rejt, néhol kikandikáló betonalapok... ilyen az általános kép.

Nyilvánvalóan nem az óvodák folyamatosan ellenőrzött, karbantartott játszótereiről beszélünk, hanem a nyilvános, mindenki számára elérhető és használható játszóterekről, melyekben nem túl sok évvel ezelőtt még élénk társadalmi élet folyt, mára viszont legtöbben messziről elkerüljük őket.

Sokan csak legyintünk: Majd keresünk jobb játszóteret!   Igen, de hol?   Valahol vidéken?
A szomszédos városokban valóban van néhány! Úgy hallottuk, hogy Kiskőrösre például sokan járnak át játszani.

Nézzük meg, hogy miért! 

 

Ahogy fotóinkon látható, a játszótér semmiben sem különleges, „egyszerűen csak” biztonságos, tiszta és elkerített (kóbor állatok számára megközelíthetetlen).

Egy biztos: nem kell kutyaürüléket és üvegszilánkokat kerülgetni az ide érkező gyermekeknek.

Ezzel szemben Kecel játszóterei:  

A fotók magukért beszélnek.

Mit tehet az aggódó szülő?

Építhet például játszóteret a saját kertjében. Ha nincs erre lehetősége, akkor marad a számítógép és a TV. Hasznos elfoglaltságot jelent ez a gyermekek számára? Szinte mindegy, mert úgy fest, hogy városunkban jelenleg – és sajnos már jó ideje – ez a legbiztonságosabb.

Valóban ennyire tehetetlen a város vezetése? Tényleg el kellene fogadnunk, hogy évek óta képtelenek kialakítani legalább 2-3 használható játszóteret a városban?
Mennyire értünk egyet a fent olvasható idézettel? Lehet-e „kulturált és lakható” az a város, amelyben a következő generációra ennyire nem gondolnak?

Azért mielőtt végleg elcsüggednénk, szolgálunk egy jó hírrel is:

Az elmúlt hetek örömteli eseményeinek következményeként ugyanis most már legalább reménységünk lehet abban, hogy 2-3 év múlva fontossá válik ez a kérdés polgármesterünk számára is.